Verseim

nov
23

Tengeri kaland

Tengerben csepp, szívemben csepp.
Kő marja ott lent, az altalajt hol most mállik.
Sodorja fájdalmam s a kint mit vágyó szív felhasít.

Üvöltő óceánok, kevély tengerek!
Veletek vagyok, részetek vagyok.
Együtt egyedül, mégis egyben.

S Te is velem vagy édes szerelmem.
Lapátja vagy hajómnak, mit visz hozzád közelebb.
S ha majd a partra köt ki a hajóm, Te vársz rám.
Buzgón és imádóul. Én Kezedbe borulok,
csók csók hátán habzik a két test.
Végül elül az apály s megpihen a két lélek.

okt
31

Elmultak napja

Vége van már a nyárnak

lehultak a levelek, a kezemmel intek.

Mi hozzám tartozott, már az enyészeté.

Egybeolvadt fent s a lent.

Így lesz eggyé a jelen és az elfeledett.

 

Felsorolni is végtelen mind ki a jó volt.

Lehúz a mélység, sötét a szívem.

Emlékszem rád, fájdalmas szépség,

imádott örök nyár. Hol vagytok?

Hol vagytok drágáim, angyalaim

sötétlő arkangyalaim?

 

Oltáromon lesz helyetek, pont a

szívem felett. Oda zártalak benneteket.

Mécsesbe rejtettem jókedvetek.

Gyertyába nevetésetek és halotti torba

izzóan szép életetek.

 

Egykor Én is, volt leszek.

Ott leszek veletek.

Majd Én is nevetek veletek.

Ami rossz volt elfeledem.

S toromon rám, majd Ti emlékeztek.

Igen, Ti kik láttatok s a részeim voltatok!

 

Isten legyen mindenkivel!

nov
28

Bennem van

Hol volt, hol nem volt...

Volt, hogy volt, most újból az lesz.

 

Láttam már sok sötét vermet, sok fekete keretet.

S köztük, könny áztatta szép emlékeket.

 

A sok könny tükörré let, s a fényem mind összegyüjtötte,

hogy arcom megfürödhessen benne.

Arcomon patakzik sok örömkönnyem, melyben megfürődve

lemosom harcomat s helyébe napsugaras jó kedvet engedek.

 

Mosoly, hit remény és szeretet ez legyen része az egésznek.

jún
22

Tektonikus pajzánság

Tőr hegyén szőr szál.
Orr fokán csepp nyál.

Csurran a csepp,
csordul az aááhh.

Készül az hegyfokára
Ki kész lesz az aktus utánra.

Így is lesz, meg úgy is lesz.
Feszült a két lemez test.

Gyűrődött a két test,
s végül csendben, egymásé lett.

jún
15

Soraim

Ez lesz első soraim, közt egy árva.
Nincs mondani valója, akárki várja.
Legyen ez pusztába kiáltott szó.
Legyen ez is oly jó, mint a földgolyó.