Az Úr vacsorája.

nov
30

Holdfényes este van, a sirályok még tisztelet köröket rónak a kikötőben, ide hallani a csérogásukat. A kikötőben vesztegel a hajóm. Néhány napja érkeztünk Afrikából. Az útunk nem mondható sem szerencsésnek, de szerencsétlenek se voltunk. Hála az égnek itthon vagyunk. Vacsora idő van, az éléstárunk üres, a szakács sajnos idő előtt elhagyta a hajót. Szerényke apanázsomból még pár napig kihúzom, mindneki mást elküldtem probáljanak szerencsét máshol. Viszont ha adódik újabb út számítok rájuk. Miközben számolgatom az aprómat, folyton csak az érkezés pillanatát látom magam előtt. A hajó orránál állok, köd borítja el a kikötöt, mély csend ül mindenhol s csak a köd kavarog. A levegőben érezni a halárusok, pecsenyések, a piac és a bőrsők különleges szagának egyvelegét. Hajónk hangtalunl suhan, a legénység maroknyi csapata a kikötéshez készülődik. Mindenki arcára kiül az elégedett boldogság, az érzékenyebbje még egy könnycseppet is elken az arcán. Milyen jó megérkezni, haza. Istenem, köszönöm, hogy vigyáztál rám s a legénységre. Öt font ötven. Ez minden vagyonom, azt hiszem még így is úriember vagyok. Szegény anyám ha látna ebben a csapzott rongyos gunyába, menten elájulna. Már hallom is: - Uram atyám, Te rongyos matróz, mosd fel konyhát vagy nem kapsz vacsorát! Menetközben elnevetem magam ahogy erre gondolok, drága jó anyám. Persze apám a hozzá illő komiszsággal, mint jó kapitány magában nevetet rajtam s tette hozzá saját szentenciáit. - Tartsd a vitorlát, matróz! Ha elvéted ezt súrolhatod egész álló héten! Ezen felül rum a jussod kutyaütő! Milyen csendes a város ilyenkor, lágy szél simogatja arcom, aprócska fények színezik sárgásra a sötét utcát. Ahogy az utcán lassan lépkedtem, azon tűnődtem vajon megérte e az út? A legénységem már így is fogytán sokakat tizedelt meg a skorbút. Még most is érzem az oromban, az oszló tetemek szagát pedig már régen elhagytam a hajót. Aki megmaradt, hüségét kifejezve sietve távozott ahogy kikötöttünk. Remélem visszajönnek ha úgy adódik. Megrázom magam, azt hiszem túlságosan sokat gondolok az elmultakra. Veszek egy mély levegőt, kihúzom magam, s benyitok a fogadóba. A mulatástól zajos minden, folyik a sör, a bor. Közben finomabnál finomabb falatok szaladgálnak a levegőben. Végre itthon vagyok. Kiszúrok egy kis csendes zugot üres asztalal, egy öreg matróz mellett. Magában iszogat, bambul előre. Közelebb megyek, az öreg Heywood az. Nem lát már semmit szegény. Nem baj, ez cseppet sem zavar engem. Leülök az aztalomhoz, s már fürkészem is a csapost vagy a kis Lillit hát ha Ő szolgál fel ma. Szerencsére lekapom az öreget, intek neki. Nem kis tülekedés és hangoskodás árán de elér hozzám, van valami a kezében a tálcán. Na ná, egy jó ír sör meg egy kis szelet kenyér. - Szervusz, Grog! Egy kis étvágy csináló, amíg szét csapok a léhütők között. Mit hozhatok fiam. - Hozzon pár zsírban forgatott krumplit barnára pírítva, hagymát kisütve, paprikával és egy kis hazai füszerkeverékkel. Jah és jöhet a következő korsó. A öreg elsiet, s közben nevetve fujtat egyet. Magam is konstatálom nem ez a legúribb vacsora életemben. Mégis, erre vágytam már mióta megláttam az angol partokat. Különös, hogy nem valami úriemberhez méltó étel jutott eszembe, pedig van a fejemben pár jól megemésztett emlék. Milyen is anyám főztje vagy milyen Lizmarie sajátos főztje. Mégis különös gyermeki boldogság fog el amikor ilyesmit eszem. Talán a nagyapám hagyta rám az egyszerű ételek szeretetét vagy a nagynéném. Alighogy eltünödtem ezen máris megérkezett amit kértem, szinte mohón estem neki az evésnekm falat falat után. Eközben elégedett mosollyal bambultam, mennyei étel ez. A sör meg egyenesen üdítő. Végre megint itthon, édes otthon. Egy ima is eszembe jutott, ezt mormogtam menetközben:

The Lord is my Pilot,
I shall not drift.
He lighteth me across the dark waters.
He steereth me in deep channels,
He keepeth my Log.
He guideth me by the Star of Holiness
For His Name's sake.
Yes, tough I sail'mid the Thunders and Tempests of Life,
I will not dread no danger for Thou art near me.
Thy love and Thy care they shelter me.
Thou preparest a Harbour before me in the Homeland of Eternity.
Thou anointest the Waves with oil,
My ship rideth calmly.
Surely sunlight and starlight shall favour me on the voyage I take,
And I will rest in the Port of my God Forever

Amen

Share this