november 2011

nov
30

Az Úr vacsorája.

Holdfényes este van, a sirályok még tisztelet köröket rónak a kikötőben, ide hallani a csérogásukat. A kikötőben vesztegel a hajóm. Néhány napja érkeztünk Afrikából. Az útunk nem mondható sem szerencsésnek, de szerencsétlenek se voltunk. Hála az égnek itthon vagyunk. Vacsora idő van, az éléstárunk üres, a szakács sajnos idő előtt elhagyta a hajót. Szerényke apanázsomból még pár napig kihúzom, mindneki mást elküldtem probáljanak szerencsét máshol. Viszont ha adódik újabb út számítok rájuk. Miközben számolgatom az aprómat, folyton csak az érkezés pillanatát látom magam előtt. A hajó orránál állok, köd borítja el a kikötöt, mély csend ül mindenhol s csak a köd kavarog. A levegőben érezni a halárusok, pecsenyések, a piac és a bőrsők különleges szagának egyvelegét. Hajónk hangtalunl suhan, a legénység maroknyi csapata a kikötéshez készülődik. Mindenki arcára kiül az elégedett boldogság, az érzékenyebbje még egy könnycseppet is elken az arcán. Milyen jó megérkezni, haza. Istenem, köszönöm, hogy vigyáztál rám s a legénységre. Öt font ötven. Ez minden vagyonom, azt hiszem még így is úriember vagyok. Szegény anyám ha látna ebben a csapzott rongyos gunyába, menten elájulna. Már hallom is: - Uram atyám, Te rongyos matróz, mosd fel konyhát vagy nem kapsz vacsorát! Menetközben elnevetem magam ahogy erre gondolok, drága jó anyám. Persze apám a hozzá illő komiszsággal, mint jó kapitány magában nevetet rajtam s tette hozzá saját szentenciáit. - Tartsd a vitorlát, matróz! Ha elvéted ezt súrolhatod egész álló héten! Ezen felül rum a jussod kutyaütő! Milyen csendes a város ilyenkor, lágy szél simogatja arcom, aprócska fények színezik sárgásra a sötét utcát. Ahogy az utcán lassan lépkedtem, azon tűnődtem vajon megérte e az út? A legénységem már így is fogytán sokakat tizedelt meg a skorbút. Még most is érzem az oromban, az oszló tetemek szagát pedig már régen elhagytam a hajót. Aki megmaradt, hüségét kifejezve sietve távozott ahogy kikötöttünk. Remélem visszajönnek ha úgy adódik. Megrázom magam, azt hiszem túlságosan sokat gondolok az elmultakra. Veszek egy mély levegőt, kihúzom magam, s benyitok a fogadóba. A mulatástól zajos minden, folyik a sör, a bor. Közben finomabnál finomabb falatok szaladgálnak a levegőben. Végre itthon vagyok. Kiszúrok egy kis csendes zugot üres asztalal, egy öreg matróz mellett. Magában iszogat, bambul előre. Közelebb megyek, az öreg Heywood az. Nem lát már semmit szegény. Nem baj, ez cseppet sem zavar engem. Leülök az aztalomhoz, s már fürkészem is a csapost vagy a kis Lillit hát ha Ő szolgál fel ma. Szerencsére lekapom az öreget, intek neki. Nem kis tülekedés és hangoskodás árán de elér hozzám, van valami a kezében a tálcán. Na ná, egy jó ír sör meg egy kis szelet kenyér. - Szervusz, Grog! Egy kis étvágy csináló, amíg szét csapok a léhütők között. Mit hozhatok fiam. - Hozzon pár zsírban forgatott krumplit barnára pírítva, hagymát kisütve, paprikával és egy kis hazai füszerkeverékkel. Jah és jöhet a következő korsó. A öreg elsiet, s közben nevetve fujtat egyet. Magam is konstatálom nem ez a legúribb vacsora életemben. Mégis, erre vágytam már mióta megláttam az angol partokat. Különös, hogy nem valami úriemberhez méltó étel jutott eszembe, pedig van a fejemben pár jól megemésztett emlék. Milyen is anyám főztje vagy milyen Lizmarie sajátos főztje. Mégis különös gyermeki boldogság fog el amikor ilyesmit eszem. Talán a nagyapám hagyta rám az egyszerű ételek szeretetét vagy a nagynéném. Alighogy eltünödtem ezen máris megérkezett amit kértem, szinte mohón estem neki az evésnekm falat falat után. Eközben elégedett mosollyal bambultam, mennyei étel ez. A sör meg egyenesen üdítő. Végre megint itthon, édes otthon. Egy ima is eszembe jutott, ezt mormogtam menetközben:

The Lord is my Pilot,
I shall not drift.
He lighteth me across the dark waters.
He steereth me in deep channels,
He keepeth my Log.
He guideth me by the Star of Holiness
For His Name's sake.
Yes, tough I sail'mid the Thunders and Tempests of Life,
I will not dread no danger for Thou art near me.
Thy love and Thy care they shelter me.
Thou preparest a Harbour before me in the Homeland of Eternity.
Thou anointest the Waves with oil,
My ship rideth calmly.
Surely sunlight and starlight shall favour me on the voyage I take,
And I will rest in the Port of my God Forever

Amen

nov
29

Hangulatok sörre és pacalra

Felvillan a lámpa, a háttérben ott áll egy pincér. Kezében a tálcája és rajta gyöngyöző oldalú sörös korsók. Az asztalra teszi hosszúkásra nyújtott arccal, lópofára vált, kicsit balra biccent, szemöldöke felrándul. - Mit szabad még hoznom az uraknak? Egymásra nézünk. Pillogó egyetértés ül ki mindkettőnk arcára. - Pacal lesz, kérem! A válasz kimért, mosollyal kisérve, elegedettséget mutat. A pincér örömteli mosollyal jelzi mindkettőnk kimerítő válaszát, majd elsiet. A fonott műanyag székeken hátradölünk, Alexander jelentősségteljesen rágyújt cigarettejára, kifúj egy pazar füstfelhőt, melynek formája az éhséget jelző emésztőszervre hasonlít. Hosszasan elemezve nézi pompás termékét, mely e pillanatban gyönyört okoz neki. - Hurrá, ez is sikerült! Végre itt a nyár, ízig vérig nyár! Erre vártam egész évben, s most csak az enyém! Közben megmozdul az üresen állott fogadó vendégtelen levegője s vendégek sokasága önti el a kis fogadó teraszát. Szerencsénkre a pincér szinte elsőnek vette fel rendelésünket, így hamarjában érkezik a gőzölgő pacal. Mennyei! Az illata, a színei s minő szerencse, egy csábos csöcsös csaj hozza ki. Az ámulattól elcsodálkozva, bologató egyetértés, kaján mosoly kuszik mindkettőnk arcára, no meg a tekintetek a pincérnő ringó fenekére. Ez maga a paradicsom! És a pacal, máris csucsogva csusszan le a torkunkon. - Mostmár tutira tudom, valaha király vagy valami főúr lehetem, már amennyiben elfogadom a lélekvándorlás tényét. De ha nem az se baj. Most ízig vérig úr vagyok. Csendben fogyasztunk, szinte szeretkezve esszük meg a vonzó falatokat. A szomszéd asztalnál, a bajuszos bácsi is velünk nyel szimultán, persze Ő még várakozik. - Ha Isten, a pacalt és a sört szerette, akkor mi is itt a földi paradicsomban, egy pillanatra vele lakomázunk. Miközben ezen méláztam, csendben sörünk is elfogyott, így laza mozdulattal rendeltem a következőt, újbóli élvezetekre sarkalt.  Ez maga a mennyország! Így telik a nyár nap nap után. Élvezetek egymás után. Remélem, sok száz ilyen vár még ránk. :-)

nov
28

Bartátok közt.

Nekem van egy barátom. Neki is van egy barátja. S Őneki is van egy barátja, aki nekem is a barátom, kinek persze szintén lehet egy barátja, aki szintén egy barát. Namost úgye ezt meglehetne számlálni, ami valóban egy eredményt adna, de ez most nem is olyan érdekes. Annál is inkább érdekes az összegzés, amit végeredményként leszürhetünk ebből. Nem a matematikai pontossággal kimondható számra, vagy a mindent átszövő iwiwet megszégyenítő, kapcsolatrendszerre gondolok. Mégis komoly köze van hozzá. Hisz minden nap, bár merre is járok s jársz Te is ki most ezt olvasod, ahol egy mosoly, egy felharsanó nevetés elhagyja az embereket ott van közösség, barátság, egyetértés. Az, hogy mi váltotta ki a nevetést, néha lényegtelenné válik, az a pillanat amikor kiszakad a nevetés kölcsönössen mindenkiből, az megteszi jó hatását a közvetlen pillanatban. Ekkor nem lesz fontossá, ki mit mondott a másiknak, rossz volt-e vagy bántó mert mindenki önfeldten tud nevetni akár Önmagán is. Én örülök, hogy vannak barátaim, akik ha olykor meg is kisértenek a sértettség érzésével mégis mosolyt csalnak az arcomra, s legbelül egy követ löknek le a szívemről, a multat felégető semmisségbe. Köszönöm, Barátaim! Éljen, Éljen!

nov
28

Lélekharc

Két pillanat közt mi egymást követi, soha sincs egyforma. Hol a fájdalom mar darabokra, hol könnyek mossák arcomat, hol a vidámság önt tiszta pillanatot a reményvesztetség tünékeny secundumába. Ezek a csodás ívű hullámok, magasba emelnek, még akkor is ha azt megelözően a földön görnyedve, feloldozásért esdekeltem. Ebben a életben, ezektől a Golgotára szökő érzelmektől nemesedik meg az ember. Jó, hogy van ilyen, hisz ahogy fény sincs, sötétség nélkül úgy boldogság sincs szomorúság és más egyéb komorúság nélkül. Felszabdul a test s a lélek, csak a feszülő zsák száján ki kell engedni a szenvedő szellemet s helyébe be kell engedni a szépséges fényességet, mely beragyogja minden zegzugát a remegő csendnek mi odabent tátong. Így szól, odabent csend a fényhez: - Jó téged itt köszönteni, jó vendég vagy itt, hol kis testvéred a pislákoló lélek, oly régen várt rád. Tölts el minket fényeddel, ragyogj és nevetesd meg az embert kiben benne lakozik a határtalanság csodálatos fénye. Gyújtsd meg a lángot, mit hordoz majd. Inditsd útjára, engedd szabadjára, szárnyaljon messze a felegekbe. Éljen a fényesség, mindenkiben.

nov
28

Bennem van

Hol volt, hol nem volt...

Volt, hogy volt, most újból az lesz.

 

Láttam már sok sötét vermet, sok fekete keretet.

S köztük, könny áztatta szép emlékeket.

 

A sok könny tükörré let, s a fényem mind összegyüjtötte,

hogy arcom megfürödhessen benne.

Arcomon patakzik sok örömkönnyem, melyben megfürődve

lemosom harcomat s helyébe napsugaras jó kedvet engedek.

 

Mosoly, hit remény és szeretet ez legyen része az egésznek.