június 2010

jún
22

Tektonikus pajzánság

Tőr hegyén szőr szál.
Orr fokán csepp nyál.

Csurran a csepp,
csordul az aááhh.

Készül az hegyfokára
Ki kész lesz az aktus utánra.

Így is lesz, meg úgy is lesz.
Feszült a két lemez test.

Gyűrődött a két test,
s végül csendben, egymásé lett.

jún
22

Borús napok

Hétfő van, az ég sötét felhőkkel szegélyezett. Csupa víz minden s az álmosság minden felett jelen van. Tűnődőm, hogy lesz sorom ma vagy holnap hogy lesz belőlem valakivel pár. Egyedül vagyok, a testem összetart, a lelkem kitörni vágyakozik, bár inkább a sötét és a másnaposság nyomottsága taszít le, le a földre. A földön minden csupa víz, csupa égi áldás, nem kétséges ami tegnap volt az égi felindultság volt, heves széllökések, fekete felhők, hatalmas villámlások közepette égzöngés. Ma minden csendes, vihar előtti nyugalom van, bár már odafent csattogtatják az ostort, idegesen villámokat szórnak, megremeg a levegő. Hovatovább a következő napok is így telnek majd el? Sötét ég, szürke fakó felhők, eső, szélfújása levegő kavarodása? Ez lenne a nyár ? Kétlem. Ez valami hisztis időjárás lehet, mert ennek semmi de semmi köze nincs a meleg levegőjű nyárhoz. Azt hiszem panaszt teszek az időjárásért felelős istenségnél, megkérem rója fel, jegyezze le ez már tarthatatlan! Persze odafenn minden rendben mehet, ott mindig nyár van minden a fényárban úszik, s talán mindenki tangát hord? Na jó, ha azt nem is de bizonyára lazább cuccal is ki van az ember a mennyországi klimatikus viszonyok között. Ehhez nem férhet kétség és ahhoz sem, ott is jelen van az előre jelző. Ők inkább mondhatók szerencsésebbnek mint mi idelent, hisz ami ott megfordul az mind miránk borul vagy csepeg. Így is jó, ez is áldás csak legyen átlátszó színtelen és szagtalan. Éljen az égi áldás! Zárójeleben megjegyzem, előjegyzésben van a napsütés, csak szunyókál még egy kicsit, ami nem nagy baj, mert azt szokták mondani, ki pihenten erőtől duzzadva megy dolgozni az fényeskedik csak igazán. Fényeskedjék mind aki teheti!

jún
19

Sunshine day

Szép napra ébredtem. Tényleg. Odakint szétszórja fényét a nap, nincs kétségem afelől ez a nap, s az elkövetkezőek is nagyon jók lesznek. Ha felhők vannak is, azok is szépek jót mutatnak, barátságosak akár a kedves ismerősök. Ebből ugyan kár lenne prognosztizálni a várható kedvjárást, a mai napot mégis meghatározza, úgyhogy süss fel nap, süss fel nap, süss amíg a holdat a helyedre nem engeded.

Ezen a pillanaton jut eszembe egy idillikus nyári reggel, mikor sokad magammal élveztük a nyár adta felhőtlen felelőtlenség, édes ízét. Terített reggeli asztal várt, sokcsillagos szállodákat megszégyenítően, fantasztikus kiszolgálás, imádni való nagyszülők és a nap többi részén még sokan mások. Nézhettük kedvenceinket a tévében, lustálkodhattunk az ágyban, aztán usgyi, kezdődhetett a véget nem érő kalandok, kimeríthetetlen élményözöne. Felfedezni a természet adta gyönyörűséget, nagyokat focizni a téren, csoportos játékokat játszani akár egy zsebkendő nagyságú területen is. Olyan volt ez mintha a levegőben úsztunk volna, végeláthatatlan élmény tenger volt ez nekünk. Néha csak az a udvar s a kert adta a teret. Persze nekünk e felület s tereptárgyai mesébe illő tájakat, különös szörnyeket és eseményeket adtak lenyűgözően kreatív játékainkhoz. Emellett ha kis birodalmunkat avagy "filmstúdiónkat" ki akartuk terjeszteni az utca várt ránk az olykor monumentális "filmjeinkhez". Kezdődjön hát a nyár, forogjon a kamera, készüljön ma is egy jó "film"!

jún
18

Igazságok

Sokszor az igazi szabadságot akarjuk, ámbátor mégis a szabadság bilincsét választjuk. Így, ha van ami kifejezetten felszabadít, akkor a tánc az igen! Táncolj Te is, ha kell Odabent!

jún
17

Este

Este van, már munka után. A kötelező pofavizit is megvolt, végre otthon. Üresség van a fejemben, keresek valamit, valami megfoghatót. Mint mindig, becserkész a mesélő kedv, szó szót követ s fellángol a jó érzés... Írnom kell... Igazán jól esik írni, megnyugtat. Ilyenkor megszűnik a semmi, semminek lenni s életre kel egy pillanatnyi univerzum. Ezen a bolygón, nincsenek protokollok, nincsenek kötelezően beadandó házi feladatok. Itt minden szabadon választott, még a tér és idő ugrások is automatikusan jönnek létre csak kérni kell szépen. Persze, ehhez már becsukott szem, s némi Holováczi bátorság kell mivel, nem minden nap tesz az ember s vele lelke, más világokba utazást. Hogy, hová megy ilyenkor a lélek? Arra sajnos nem mindig tudok korrekt válaszokat adni, mégis igyekszem a felelt láncszemeket egybefűzni, majd kész fogyasztható szöveggé emelni. Hiszen olvasva kel életre az utazás élménye. Hopp jött egy egy száll... Hamarjában utána eredek, meg is van! Elkezdem felgombolyítani...

Sötét októberi este van, a kivégzéseknek, a tömeges üdvrivalgásnak vége van. Hazafelé tartok. Givette ásításai, dörgölődző mozgásai időnként kizökkentenek mélázó fürkészéseimben. Megviselte szegényt a sok vér s a nagy tömeg látványa. Tudtam hogy ez lesz, de Ő csak erősködött, nem lesz semmi. Oh, kicsikém mégiscsak megviselt ez téged. Megcsókolom puhán, kedves mosolyt kapok érte, megigazítja szőrme sálját, majd alszik tovább. Jól van, megnyugodtál, látom arcodon a ráncok elszaladtak, s helyükre tótükrű fény ül csendesen. Ismét beugrik a kép, ahogy a báróné férjéhez hajol s rávicsorítva mond neki valamit, amire férje rezzenéstelenül reagál, majd úgy oldalba taszítja hű hitvesét, meneten leeshetett volna. Még szerencse hogy, a külön bérelt páholy elég szűk ahhoz, hogy épp csak elfér benne két ember. Persze a báróné, igen termetes jószág, neki így is mindegy, mindenhol puha. Miután a báróné, a hirtelen ért lökéstől magához tér, férjére kínos mosolyt ereszt, majd engesztelőn pillog rá egyet, aztán bólint. Von Gerhanstheier báró, igenlőn bólint megkarolják egymást, békéssen nézelődnek tovább. Na, az ilyeneket soha nem fogom megérteni?! Azt hiszem, fáradt is vagyok megfejteni e különös megnyilvánulás rejtelmeit, inkább azon töröm a fejem Frantz Reidel tábornok vezénylési terve elegendő lesz e a holnapi megbeszélésen. Az az érzésem Frantz nem tudott eltekinteni a múltbéli sémáktól, makacsul ragaszkodik az idejét múlt porosz háborús felfogáson. Nem hiába hiszen, Dresdában tanulta ki a hadi mesterséget, a "jó németeknél", ahogy Ő nevezi időnként Őket. Kackiás bajsza alatt bazsalyogva. Eszembe jut egy mondata, a Szajna partján sétálva mikor dicsőséges terveket szőtt: - Tudod, Rudi már látom magam mikor az ezred élén lovagolok, hófehér lovam lesz, kicsit foltos farral akár egy macska lábnyoma... Ezen percekig csak merengett aztán, váltott. Úgy rémlik, kávéházi kalandjait mesélte el. De melyiket is...

jún
15

Soraim

Ez lesz első soraim, közt egy árva.
Nincs mondani valója, akárki várja.
Legyen ez pusztába kiáltott szó.
Legyen ez is oly jó, mint a földgolyó.

jún
14

Felkelt a mesélő

Ez valamikor úgy jó húsz éve kezdődött...Kissé borongós őszi napokat jártunk, a panel rengetegben az utcákon csak az autókkal közlekedők jártak s a szél csak a kukákat lökdöste olykor a falnak... Mi gyerekek tudván, hogy ilyenkor nem tanácsos az utcákon járni, otthon gubbasztottunk, leckével bíbelődtünk, társasoztunk vagy csak az ablakban lógva, figyeltük mikor fordul jobbra az idő. Ez persze sohasem zárta ki, hogy ha a riadó lánc beindult, fejvesztve összeszedjük kis csapatunkat és kezdődhetett a társasági élet. Egy ilyen napon történt, hogy összejöttük páran s már akkor bimbódzó tudományos érdeklődésünk, mely olykor nem mellőzte a hülyeséget mint igen komoly ágazatot. A jövőnek megőrzendő először kissé félve, nagyokat nevetve a másikon, azon fejtegettünk kiből mi lesz ha eljön a felnőtt kor s mi leszünk a "hősök". Mikor aztán kellő bátorságot szedtünk össze, egymás különös gondolatain, előkerült a szalagos BRG magnó s máris forgott az interjú: Kiből mi lesz? Mi már akkor mint stúdiókban szokás, megtisztelve egymást az adás ideje alatt a szobán kívül tartózkodtunk, így megadva mindennek a módját. Felváltva mentünk be s ki, közben nagyokat nevettünk feszengve, majd végül jókat nevettünk, egy-egy vicces elszóláson, akár komoly, akár viccesnek is tűnt akkor. Így jött el, az én időm is s mondtam szalagra: - Író az nem leszek!? A kimondott szó hallatán, kissé meglepődtem. A kijelentésemtől meghőkölve, zavartan valami sületlenséget találtam ki, hogy oldjam a felismerést mire is volnék "hívatott". Természetesen ez komoly közröhejé nőtte ki magát mikor a múlt kellemes percein évődtünk. Akkor ott a fejembe szöget ütő tény, sokszor került vissza hozzám, úgy magamban mint simogató gondolat s úgy mint akár a külvilág moraja. Már akkor is és azt követően is szinte imádattal hallgattam történeteket, meséket, rádiójátékokat meselemezeket s a családban lábra kapó kitűnő anekdotákat különösebbnél is különösebb emberekről. Innen indultam s járom ezt az utat mely forduló pontjához érve ki kívánkozik. No nem fogok itt rosszul lenni kérem, csak kiengedek mindent amit jól esik...